Egy szakadék szélén állsz. Előtted egy fából fabrikált függőhíd, helyenként hézagos lécezéssel, kötelekkel a szakadék két oldalán cölöpökhöz kötözve. Át kell sétálnod rajta. Te mit választanál?

Átmennél bekötött szemmel? Ugye, hogy nem (hacsak nem vagy az extrém kihívások felé teljesen elköteleződve…). A taktika is ilyen. Szakadékok, nehéz helyzetek adódnak az életünkben, a visszafordulás pedig vagy nem lehetséges, vagy nem kívánatos. A híd rozoga, nehéz rajta még látásod teljes birtokában is átmenni (ezek azok a társadalmi szituációk, amikben nap mint nap benne vagy üzletben, munkahelyen, másutt). A szemedre kötött vászondarab a mások taktikájára való teljes vakságot szimbolizálja. Lezuhansz így, ugye tudod? Mondogathatod majd azért, hogy „ez a rohadék” vagy „az de szemét volt” meg „bezzeg én”. A gödör alján összetörve még a hídig sem ér fel a hangod…

Vedd le a szemellenzőt! Ismerkedj meg a taktikákkal, lásd a sérüléseket a híd lécezésén! Alkalmazz mentőkötelet, dolgozz ki átkelési tervet. Csak így kerülheted el a zuhanást. (Az pedig, hogy a bemutatott módszerekkel kiszedsz-e Te is pár lécet a hídból, a saját belátásod függvénye…)